Nem mondom, hogy egyszerű volt! Ezek után azonban sok meglepetés már nem nagyon érhet, azt hiszem... :)
Nem volt egyszerű, mert ilyet még soha senki nem csinált (nemhogy Magyarországon, de szerintem a Világon sehol - leszámítva a tömeges esküvőket, melyekről olvashatunk néha itt-ott). Ugyanakkor, visszatekintve, tulajdonképpen a végére minden klappolt, de ezt kb. tegnap este vagy ma reggel mertem csak beismerni magamnak. Lássunk néhány részletet, hogyan is zajlott a készülődés...
A tömeges trash the dress fotózás ötlete még tavaly év végén merült fel, amikor még alig száradt meg a tinta a Mennyegző átvételéről szóló szerződésen. Már ez egy teljesen új feladat volt a számomra, amivel még csak akkor kezdtem ismerkedni. A fotózást eredetileg nem én szerveztem volna teljes egészében, de végül, csak "megnyertem magamnak" ezt a projektet, de nem bánom, mert nagyon tanulságos volt.
A szervezés az ötleteléssel kezdődött. Nos, ebben nem volt hiány, jöttek az őrültebbnél őrültebb ötletek a helyszínekről és szituációkról a menyasszonyoktól és a fórumozóktól egyaránt. Eltekintve nehény egészen őrült ötlettől (pl. temető, bár azért nem tudom, az mennyivel lett volna durvább, na de akkor is...) egészen használható anyag keletkezett. Elindult mindenki fejében a folyamat, ami végül az eredményhez vezetett...
Amikor a megvalósításra került sor, mindjárt az elején akadályokba ütköztünk. Mivel nem privát fotózásról volt szó, minden helyszínre engedélyt kellett kérnem. Elkezdtünk álmodozni a Hajógyári-szigetről és a Gázgyárról, de mint kiderült, sajnos életveszélyes állapotban van, így nem engedhettek oda be minket. A kapcsolattartó azonban nagyon segítőkész volt, segített ötletelni.
Így áthelyeztük a "székhelyünket" Budapest délnyugati felébe. A következő ezer dolláros ötlet az Infopark volt. Mérnöki pontossággal megalkotott élek, szögletes formák, modern környezet, szép park. Abszolút el tudtam volna képzelni. Ők nem. A mai napig nem jött válasz...
Vele szemben azonban ott a Kopaszi-gát. Dunapart, park, virágoskertek, modern épületek, játszótér. Tökéletes. Az engedélykéréssel sem volt probléma, szívesen láttak volna minket. Ezért külön köszönet nekik! Még egy éttermet is találtunk ott, a Café Ponyvaregényt, akik 10 órai nyitásuk ellenére simán beengedtek volna minket készülődni reggel nyolckor. Külön köszönet Náray Richárd tulajdonosnak a kedvességéért.
Hogy miért nem jött össze, az egy másik történet, de mindjárt sort kerítek arra is.
A következő nagy álmunk az volt, hogy tömegközlekedjünk. Elképzelem, micsoda meghökkent arcokat hagytunk volna magunk után!!! A BKV Forgalmi osztálya azonban nem járult hozzá, hogy forgassunk, így ezt is kihagytuk. Reménykedtünk, hogy valamelyik villamos kocsiszínbe azért beengednek minket. Nem tették. Bánhatják. Mi is ezt tesszük.
Egy helyszín azonban adott volt: Kopaszi-gát. Mivel ez meglehetősen modern volt, szerettünk volna valamilyen romantikusabb hátteret is. Ehhez kinéztük a Nagytétényi Kastélymúzeumot. A múzeumigazgató nagyon kedves és készséges volt. Egészen a fotózás előtti 4. napig. Akkor ugyanis visszavonta az engedélyt. F...k! Eluralkodott rajtam a "namostmilesz?" életérzés.
És ekkor lépett színre Anna3 és Viki, akik azonnal a segítségemre siettek az új helyszínek keresésében. Az utolsó előtti pillanatban sikerült egy "múzeumpótlót" találni, ami, mint utólag kiderült, sokkal-sokkal jobb helyszín volt, mint a múzeum lett volna!!!
Az új helyszínen azonban aznap igazi esküvő volt, így csak délelőtt mehettünk oda. A tervek szerint azonban délelőtt a Kopaszin lettünk volna, így felborult az egész forgatókönyv, és szegény jó gát kiesett a pixisből...
Ezután már csak arra kellett figyelnem, hogy mindenkinek időben szóljak, hogy teljesen megváltozott a menetrend. A lányok egész könnyen vették az akadályt, pedig egy kicsit aggódtam, hogy mit szólnak majd ezekhez a nagy mérvű változásokhoz. Nagyon jól reagáltak, és segítettek haragudni a múzeumigazgatóra! :) :) :)
Hogy végül milyen helyszíneken zajlott a fotózás? Azt is elárulom nemsokára!
