Az erdészet szó hallatán - gondolom - mindenkinek - ahogy nekünk is - hatalmas farakások, sár, láncfűrészek és jó kiállású favágók jutnak eszébe. Mi is valami ilyesmiben gondolkodtunk, de aztán valami még ennél is jobbat kaptunk: régi, rozsdás munkagépek, szénakazlak, lovak - fa viszont annál kevesebb, de nem baj, később orvosoltuk.
Néhányan közülünk Tétényben elbúcsúztak betegségre és egyéb elfoglaltságra való hivatkozással, de az erdészetben még viszonylag nagy számban jelen voltunk. Egy kisebb csoport a következő helyszínre már nem tartott velünk, ezért ketté vált a banda, és növelve a hatékonyságot az erdészeten belül is két helyszínen folyt a fotózás.
Bár a Duna-parton még viszonylag visszafogott volt a csapat, itt már kezdtek mutatkozni a fáradtság (a szó pozitív értelmében vett) jelei: szénabálákra és szénapadlásra mászás, lóetetés és "vasvillázás", kazalról leugrás, markolókanálban szundikálás, autódarura felmászás, traktorvezetés, utánfutón utazás és ehhez hasonló attrakciókra került sor.
